Gumimaciszörp

Nem telik el úgy nap hogy ne mosolyognánk. Jó esetben... De vajon eltűnődünk néha azon mekkora ereje is van egy mosolynak? Nem sokszor az biztos. És itt van egy pici baba, aki nem is fogja föl mi az a mosoly és mégis az övé a legédesebb a földkerekségen! Ha békésen szendergél, vagy álmából ébredve pislogtat, akaratlanul is mosolyog. Talán csak játszik, talán csak próbálgatja magát, de lehet és miért ne lehetne hogy ténylegesen örül valaminek. A pici kis fejében átszalad egy kósza kép, egy illat, egy hang. Az anyukája arca, a szívdobogása. Nem tudhatjuk. De pont ettől olyan varázslatos. És egyedi. Mert ez az ő mosolya.

Megérkezett, ő akire oly rég vártunk!!! Fanfárok, tapsvihar, csengettyűk!!! :)  A mi pici kis babánk hazajött végre. Esik a hó kint, letakarva jött a kis csomag. Kibontottuk és egy picike hóember került elő. Pici láb, pici kéz, pici orrocska. Alig nagyobb egy vekninél. Élete első otthoni pillanatait átaludta. Kis mozgolódás, kis sóhajtások.

És persze itt van a mi eddigi "babánk", Singi aki nem nagyon érti mi történik körülötte. Első fordulóban nem is fogta fel, hogy egy új családtag érkezett. Persze aztán a pici csomag felébredt és a világ tudtára adta hogy ő bizony itt van. Nos akkor már ment a fülhegyezés, hogy honnan jön a zaj. De talán még mindig nem érti. Amíg az első szippantást nem kaphatja meg nem is fogja.

2011. február 17.-én 6:55 perckor megszületett az angyali kis unokaöcsém Koppány! Eddigi életem legboldogabb napja volt ez. Legszívesebben a Holdra írnám ki nagybetűkkel, de mivel ezt csak jövő héten tudom megtenni így egyelőre beérem ezzel a kis bloggal.

Szó lesz benne babáról, kutyákról, és egyéb lila pöttyös elefántokról, amik alkalomadtán szembejönnek velem a világban...